A testen kívüli megtermékenyítés az elmúlt évtizedekben az orvostudomány, a nőgyógyászat rutin eljárásává vált. 1978-ban megszületett az első lombik-bébi, így az asszisztált reprodukciós technikák (ART) új távlatokat nyitottak azon gyermektelen párok számára, akik kezelésére korábban nem volt lehetőség. Világszerte több mint 5 millió gyermek született az ART eredményeként, a becslések szerint 1,5 millió in vitro megtermékenyítési (IVF) ciklust hajtanak végre világszerte évente, ami 350 000 gyermeket eredményez. Magyarországon a megszületett csecsemők 1,5-2%-a in vitro fertilizációs (IVF) kezelést követően fogan, és a meddőség valamilyen formája a gyermeket tervező párok ötödét érinti. 

A reprodukció endokrinológiája nagy fejlődésen ment át az elmúlt évtizedekben, melynek eredményeként nemcsak elméleti ismereteink bővültek, hanem a mindennapi klinikai gyakorlat számára is forradalmian új lehetőségek nyíltak meg. Az eddig ismert módszerekkel a meddőségi kezelés elérte a határait, előrelépés abban rejlik, hogy a kezelés során minél több olyan befolyásoló tényezőt ismerhessünk meg, amelyek az egészséges embriót jellemzik, és előre jelezhetik a sikeres terhességet.

 A fényterhelés károsító hatásának csökkentése, oxidatív stressz 

A fényvédelem hatékony alkalmazása a Pécsi Tudományegyetem több mint 30 éves humán reprodukciós kutatási hátterére és a Humán Reprodukciós Nemzeti Laboratórium  (HRNL) eddigi kutatási eredményeire támaszkodva valósul meg. A módszer alkalmazásának az emberi embriók maximális védelmének etikai szempontjain túlmutató eredménye, hogy jelentősen megnő az IVF/ICSI eljárások hatékonysága, csökkenthető a szükséges ismételt beavatkozások száma, valamint a kapcsolódó eljárási költségek. Kiemelendő eredmény továbbá, hogy egy páciens egy stimulációja során az átlagos blastocysta szám 2,7-szer magasabb fényvédelemben, mint anélkül (1,58 versus 0,59). 

A vérlemezkék szerepe a reprodukcióban 

„A Thrombocyta dús plazma tudományos célú felhasználása” című kutatás során a meddőséggel küzdő nő saját véréből származó thrombocyta dús plazmát fecskendezik be intrauterin (méhen belül) vagy intraovarialisan (petefészekbe), növelve ezáltal a teherbeesés esélyét. Az alkalmazott módszerek a thrombocytákban jelen lévő növekedési faktorok, citokinek és szerotonin segítségével támogatják a sikeres fertilizációt. Először alkalmazta az IVF Kutatócsoport hazánkban ezt a módszert. 

Telomerhossz és telomerase aktivitás vizsgálata granulosa sejtekben 

Az alprojekt kutatási eredményei megerősítették az oxidatív stressz sikerességi mutatókat befolyásoló hatását, illetve azt is, hogy hatással vannak a telomerhossz és telomeráz aktivitásra is. A fenti információk megerősítik az antioxidáns hatású készítmények IVF programban történő alkalmazhatóságát, illetve azt is, hogy az ivarsejt, illetve az embrióvédelem a laborban történő munkálatok során elengedhetetlen. 

Emlős embriók fejlődésének infravörös-foton emissziós kamerával történő vizsgálata (infra-foton-timelapse) 

Az új fotonemissziós eljárás lehetővé teszi az embriók életképességének nem invazív meghatározását, ezáltal segítve a legalkalmasabb embriók kiválasztását. Ennek eredményeképp csökkenthetők a reprodukciós eljárásokkal járó potenciális kockázatok és terhek. A technológiai innovációk pontosabb és hatékonyabb elemzést tesznek lehetővé az eljárások során, ami javítja az eredményességet és csökkenti a sikertelenségek arányát. Az ipari partnerek és kutatócsoportok közös munkája elősegíti a kutatási eredmények gyorsabb átültetését a gyakorlatba, ami felgyorsíthatja az új technológiák elterjedését és klinikai alkalmazását. 

Kutatócsoport-vezető: : Dr. Várnagy Ákos egyetemi docens, a PTE KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika szakorvosa.