A csoport tevékenysége

A testen kívüli megtermékenyítés az elmúlt évtizedekben az orvostudomány, a nőgyógyászat rutin eljárásává vált. 1978-ban megszületett az első lombik-bébi, így az asszisztált reprodukciós technikák (ART) új távlatokat nyitottak azon gyermektelen párok számára, akik kezelésére korábban nem volt lehetőség. Világszerte több mint 5 millió gyermek született az ART eredményeként, a becslések szerint 1,5 millió in vitro megtermékenyítési (IVF) ciklust hajtanak végre világszerte évente, ami 350 000 gyermeket eredményez. Magyarországon a megszületett csecsemők 1,5-2%-a in vitro fertilizációs (IVF) kezelést követően fogan, és a meddőség valamilyen formája a gyermeket tervező párok ötödét érinti. A reprodukció endokrinológiája nagy fejlődésen ment át az elmúlt évtizedekben, melynek eredményeként nemcsak elméleti ismereteink bővültek, hanem a mindennapi klinikai gyakorlat számára is forradalmian új lehetőségek nyíltak meg. Jelen módszerekkel a meddőségi kezelés elérte a határait, előrelépés egyedül abban rejlik, hogy a kezelés során minél több olyan befolyásoló tényezőt tudjunk megismerni, amelyek az egészséges embriót jellemzik, és előre jelezhetik a sikeres terhességet. A kezelés sikeressége jelenleg megfelel a spontán kialakult terhességi rátának, amiben szerepe van a humán embrió sérülékenységének, érzékenységének is.

Kutatócsoportunk feladata többrétű volt, egyrészt megalapozni az embrionális tápoldat vizsgálatokat a petesejtekre, az embriókra és a reprodukciós eljárás hatásfokára jellemző potenciális biomarkerek és endogén faktorok meghatározásával. Vizsgálatot folytattunk az IVF eljárás legsúlyosabb potenciális mellékhatássának az Ovariális Hiperstimulációs Szindróma hátterének felderítésére irányában. Hatékony erőfeszítéseket tettünk az ivarsejtek és embriók védelme érdekében, csökkentve az őket ért környezeti hatások, elsősorban a fény károsító következményét. A molekuláris genetikai munkacsoporttal az embriók aneuploidia szűrésének irányában non-invazív szelekciós modell kidolgozásában vettünk rész, miközben folyamatosan biztosítottunk a klinikai hátteret és a mintagyűjtést a többi kutatócsoport munkájához.

A preimplantációs vizsgálatok új lehetőségét nyithatják meg, amit már külföldi munkacsoportok vizsgálatai is alátámasztanak és így egy non-invazív preimplantációs genetikai teszt (ni-PGT) alapjait teremthetik meg.

Embrióvédelemmel kapcsolatos célunk a megvilágítás káros hatásainak vizsgálata és csökkentése volt, az embrióveszteség minimalizálása az in vitro fertilizáció során végzett tevékenységeink során. Ennek érdekében fényszűrő fóliával borítottuk be a mesterséges megtermékenyítés során alkalmazott eszközöket, a laboratóriumi fényforrásait és az alkalmazott eszközök beépített fényforrásait is. Az így módon védett körülmények után egy éves tapasztalatainkat statisztikai módszerekkel a megelőző év azonos paramétereihez hasonlítottuk. Megvizsgáltuk a fényvédett és a fényvédelem nélküli csoportokban a fertilizációs ráta, a blasztulációs ráta és az implantációs ráta mértékét konvencionális IVF és ICSI alkalmazása esetén. Ezen paraméterek mindegyikében jobb eredmények születtek a fényvédett csoportban, ebből kiemelendő a jelentős, mintegy 60%-os blastocysta veszteség csökkenés, vagyis ennyivel több embrió jutott el a differenciáltság ezen fokára.

Törekvéseink így egyrészt a meglévő folyamatok minőségi javulására, másrészt a biomarker vizsgálatok segítségével az asszisztált reprodukciós folyamatok javítására irányulnak.