A csoport tevékenysége

A Humán Nemzeti Laboratórium reprodukcióval foglalkozó munkacsoportjainak alapvetése az embrió-endometrium párbeszéd embrióra vonatkozó vizsgálatainak non invazív módszerekkel történő megközelítése. A FIR csoport annak vizsgálatát célozta meg, hogy a jó viabilitással, és csökkent életképességgel, ezáltal csökkent implantációs képességgel rendelkező embriók között van-e energia kibocsátás szempontjából szofisztikáltabb fizikai módszerekkel kimutatható különbség. A vizsgálatra az a tény bátorít bennünket, hogy a sejtek és állat embriók energia kibocsátásának mérésére a klasszikus kémiai módszerek adatival összehasonlitható eredményeket sikerült már kapni a microchip vezérelt mikro kalorimetriás mérésekkel.

1., Far infrared mérések

Próbálkozásaink első területe a az elektromágneses sugárzás különbségek keresése far infrared szakaszon, nevezetesen a 8-14 ezer nm-es hullámhossz tartományban. A vizsgálatok az a fizikai tényező alapozza meg, hogy az emberi test hőkibocsátás szempontjából abszolút fekete testként működik, és hőleadása legintenzívebb a fent említett 8-14 micron hullámhossz tartományban. Másrészt az élő embrió exotherm, a degenerált embroió hőleadása =0. A módszer gyakorlati nehézségeit az olyan sejttenyésztő minőségű eszközök előállítása jelenti, mely egyben megfelelő transzmittábilitással rendelkezik a 8-14 µhullámhossz tartományban.

2., Embriók foton emissziója

Vizsgálataink másik iránya az embrió foton emissziójában esetleg kimutatható különbségek kimutatása. A ma már rendelkezésre álló foto-elektron emisszió mérések érzékenyek és zajmentesítettek annyira, hogy fluoreszcens technikával sejtszinten mutatkozó különbségek is kimutathatók. Méréseink ugrópontja, hogy az élő embrió nem fényhatás indukálta, genuin foton kibocsátása van-e olyan szinten, hogy két objektum közötti (jól és rosszul implantálódó) kicsiny különbségeket is képesek vagyunk-e detektálni a mai technikával.

3., Bioimpedancia

A sejtek és sejt csoportok elektromos áramot átbocsátó képessége a jobban és rosszabbul vezető alkotó elemek mennyiségétől és elrendezésétől függ. A bio impedancia rendkívül alacsony feszültség és áramerősség melett is mérhető a mai technikával. Az állatkísérletekben esetleg mérhető különbségek ellenére az alapvető aggály változatlanul fennáll, hogy a lehető legalacsonyabbra állított feszültség mellett sem tekinthető a módszer non invazívnak.