Vizsgálatunk célja, hogy megismerjük, hogy az in vitro fertilizációs eljárások a megszületést követően kihatnak-e az anyai szervezet és a gyermek hormonstátuszára. Az intrauterin fejlődés során a magzati szervezetet a transzplacentális keringés közvetítésével érik különféle hormonhatások. Ezen hormonok közül némelyet a magzat előállítani még nem képes, vagy csak kis mennyiségben, ez esetben a transzplacentális keringés által szállított hormonok kiegészítő szereppel rendelkeznek. A koraszüléssel az anya és a magzat között lévő intrauterin hormonális kapcsolat megszakad. Korábbi vizsgálataink során kimutattuk, hogy a nemi fejlődést befolyásoló hipofízis hormonok, mint az FSH vagy az LH jelen vannak az anyatejben, szintjüket befolyásolja a pasztörizálási eljárás. Fiú újszülötteknél a későbbi hipogonadizmus kialakulásának esélye fokozott, míg a lány gyermekéknél a fokozott glikoprotein hipofízis hormon expozíció, mely később az petefészek működésének zavarához vezethet. A megszületés után az anyatejes táplálás az egyetlen biológiai hormonális kapcsolat anya és újszülöttje között. Azonban arról keveset tudunk, hogy az anyatej közvetítésével milyen hormonok mekkora mennyiségben kerülnek a fejlődő gyermek szervezetébe. A munkánk során vizsgálni kívánt hormonokról tudjuk, hogy felszívódnak a keringésbe, azonban nem ismert, hogy a fejlődő gyermekben milyen szinten mérhetőek ezen hormonok.
Jelen vizsgálatban nem csak az anyai hormonstátusz áll a fókuszban, hanem az egészséges és nemzőképes utód fogantatása is kívánatos. Az asszisztált reprodukciós eljárás számos kérdést vet fel a korai fejlődés hormonális szabályozottságáról, illetve annak igényét hozza felszínre, hogy megismerjük a posztnatális adaptáció időszakában a gyermeki szervezetet ért hormonhatások mennyiségét, illetve detektálni tudjuk, a gasztrointesztinumból ténylegesen felszívódó hormonok mennyiségét. Így kaphatunk képet arról, hogy a meddőségi eljárások során alkalmazott hormonkezeléseknek milyen, a várandósságot követő hatásai vannak az anyai szervezetre, valamint a fejlődő gyermekre. Hiszen ezen eljárások célja nem kizárólag a jelenben megszűntetni a meddőséget, de olyan társadalmi perspektívákat és helyzetet teremteni, mely biztosítja az elkövetkezendő egészséges generációk nemzőképességének fenntarthatóságát.